2011. március 19., szombat

Ha értékeli munkánkat, kérjük, támogassa a Soltis Lajos Színházat!


A Soltis Lajos Színház 2010-ben 170 előadást tartott, több mint 23 ezer nézőnek. Vas megyében 109 előadáson 16 ezer nézőnk volt. Magas színvonalon játszunk, alacsony jegyárakkal. Sokszor ingyen. Hiába nyertünk el a tavalyi évben minden elérhető elismerést, hiába a korábbi eredmények sora, a szaporodó külföldi meghívások és a fővárosi sikerek, az állam kulturális téren tapasztalható visszavonulásának következtében – tavalyi támogatásaink harmadának zárolása, az idei pályázati kiírások halasztása – lassan működésképtelenekké válunk.
Már csak egy reményünk van – a közönségünk.
Arra kérjük Önöket, hogy ha fontosnak tartják, hogy tovább működhessünk, hogy gyerekeik, unokáik a mi előadásainkon nevelődjenek színházértő felnőttekké, hogy Celldömölkön és környékén megmaradjon ez az értékteremtő műhely, változatos műfajú és stílusú produkciókat létrehozva biztosítsa a sokszínűséget és a magas színvonalat, akkor segítsenek! Nem tudunk mást ajánlani cserébe, mint további elhivatott munkánkat, és bepillantást hétköznapjainkba.

„Vörös” támogatói csomag
5000 Ft nyugdíjasoknak, diákoknak 2000 Ft
tartalmaz: vörös támogatói kártya, tiszteletjegy egy választott előadásra

„Ezüst” támogatói csomag
10 000 Ft nyugdíjasoknak, diákoknak 5000 Ft
tartalmaz: ezüst támogatói kártya, tiszteletjegy kettő választott előadásra, kávé a pultból előadások előtt, kulissza-bejárás

„Arany” támogatói csomag
20 000 Ft nyugdíjasoknak, diákoknak 10 000 Ft
tartalmaz: arany támogatói kártya, tiszteletjegy három előadásra, kávé a pultból előadások előtt, 2 éves ingyenes egyesületi pártoló tagság, kulissza-bejárás, próbalátogatási lehetőség egy alkalommal

„Világhős” támogatói csomag
50 000 Ft
tartalmaz: kék támogatói kártya, emblémás póló, 1 évre, 2 főre szóló tiszteletjegy minden előadásra, kávé a pultból, helyfoglalás, örökös, ingyenes egyesületi pártoló tagság, kulissza-bejárás, próbalátogatási lehetőség három alkalommal, meghívó minden premierre és az azt követő bulira


Ha nem szeretnének élni a támogatói csomag jelentette előnyökkel, támogatásaikat eljuttathatják átutalással a
11747037-20012632-00000000 bankszámlaszámunkra,
vagy postai csekken, mely átvehető a Kemenesaljai Művelődési Központban található irodánkban vagy Kamaraszínházunkban.


Csomagokat megrendelheti bármely elérhetőségünkön:

soltisszinhaz@cellkabel.hu
nagy.zsuzsi.soltis@gmail.com
b.peter.pal.soltis@gmail.com

telefonon: 20/36-20356

vagy megvásárolhatja személyesen is bármelyik előadásunk kezdete előtt.

2011. március 9., szerda

Rövid összefoglaló a március 7-i Kerekasztal- beszélgetésről:



A tervezettnél szűkebb körben ugyan, de jó hangulatban és konstruktívan telt a hétfői Kerekasztal-beszélgetés a Soltis Színház celldömölki sorsáról, jövőjéről.
A megjelentek között voltak Fehér László Celldömölk Város polgármestere, Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Dózsáné Balogh Viola, a celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója, Gulyásné Vass Veronika, magyar tanár, Rozmán László,  Vas Megye  Művelődési és Sporttitkárságának oktatási munkatársa, Pápai László, rendező, nyugalmazott egyetemi oktató, Kaszap Sára, népművelő, Horváth György népművelő, stúdiósaink, társulati tagjaink és támogató barátaink. A beszélgetést Solténszky Tibor moderálta.
A Kamaraszínházról:
A jelenleg használatunkban lévő volt városi mozi, jelenleg a Soltis Lajos Színház Kamaraszínházának épülete városi tulajdon, az önkormányzat 0 Ft bérleti díjért 3 hónapos felmondási határidővel bocsájtotta használatunkra. Az épület sorsa kilátástalan. A város rendezési tervei között szerepel már jó 20 éve az épület lebontása. Helyére parkolót, vagy vásárcsarnokot szeretnének építeni. Megfelelő befektető hiányában azonban ezek a tervek csúsznak, továbbá azért is, mert a város más közterek felújításának áll neki.
 Annyit sikerült elérni a kerekasztal-beszélgetésen, hogy amíg nem muszáj, nem kell költöznünk - lehet, hogy évekig. Az épülethez azonban továbbra sem nyúlhatunk hozzá, holott nagyon fontos felújítási munkákra lenne szükségünk (pl.: a ház hátsó fala, egy előzőleg barbár módon elbontott melléképület miatt lukas és ereszti ki a meleget). Természetesen a felújítás finanszírozását nem az önkormányzattól kértük volna. Lelkes önkénteseink, segítőink, barátaink támogatóktól tudtak volna gyűjteni annyi pénzt, amennyiből a Kamaraszínház teljes külső felújítását, szigetelését meg lehetett volna oldani!
A költözés:
A városvezetés felajánlotta, hogy a Kemenesaljai Művelődési Központ második emeletén kialakításra kerülő mozit, kamaratermet használhatja a Soltis Lajos Színház. Ez a terem jelenleg szerkezetkész. A végleges átadását júniusra tervezi a város. A terem maga egy kb. 100 fő befogadására alkalmas kamaraterem lesz, ahol a város mozit és konferenciatermet is szeretne működtetni. Semmiképpen sem látjuk megoldásnak ezt a jövőre, hiszen a jelenlegi épületünket az év 345! napján használjuk, stúdióinkat és próbáinkat sokszor már így is a művelődési házban, a városi iskolában, vagy az evangélikus közösségi házban vagyunk kénytelenek tartani, hiszen egy teremben nem lehet egyszerre két foglalkozás. Szerencsére a kapcsolatunk a művelődési házzal nagyon jó, így ők kérésünkre mindig  biztosítanak helyet számunkra.
 Probléma továbbá az óriási jelmez és kelléktárunk tárolása, hiszen a művelődési házban nincs elég hely, megfelelő terem ennek az elhelyezésére. Külső helyszínen pedig nem praktikus ezeknek a tárolása, hiszen nem futkoshatunk a város túlsó felére, egy próba megkezdése előtt, hogy összeszedjük a szükséges jelmezeket, kellékeket.
Szóval, ha elkészül az új terem ezt egyelőre játszó -és próbahelyként fogjuk használni és, amíg nm költöztetnek ki minket véglegesen a Kamaraszínházból kétlakiak leszünk.
Felmerült továbbá a beszélgetésen, hogy  van-e valami elhagyott, lakatlan önkormányzati tulajdon, ahova otthonosan beköltözhetnénk (mentőállomás, vasúti csarnok, valami). Erre azonnal nem kaptunk választ, de a keresgélés elindult.

Azzal szembesültünk ezen a délutánon is, ami aztán estébe torkollott, hogy sokan vannak, akik szívügyüknek tekintik a Soltis Lajos Színház sorsát. Többen, akik nem tudtak személyesen részt venni levelet küldtek a beszélgetésre, melyben biztosítottak minket teljes támogatásukról és megértésükről.

 Hozzászólást küldtek:


Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, Nánay István, színikritikus, dr. Sirató Ildikó, az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárának igazgatója, Kutszegi István, a Vas megyei önkormányzati hivatal vezető főtanácsosa és Kovrig Magdolna, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület Elnöke.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, a hozzászólásokat, a biztató sorokat és a számos „lélekjelenlétet”, azoktól, akik nem tudtak eljönni, de támogatásukról biztosítottak minket.

 

dr. Sirató Ildikó sorait idézem:

„…a közönségnek van szüksége a színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól.
Ha a közösség és intézményei (vezető testületei, kulturális cselekvői és pénzbirtokosai) nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!!!!...”

és Adyt, ahogy ő is tette:

„mert bátrak voltak, akik mertek”

aztán a Vidnyánszky Attila által küldött Széchenyi idézet:

„Csak az boldog, aki teremt, s ennél fogva, csak az,
aki Istennek napszámosa. Dolgozom szorgalmasan,
s dolgozom önérzettel. Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok.
Levágják lábaimat, kezeimen fogok járni. S ha ezeket is
kiszakítják, hason fogok kúszni, csak használhassak.”

Kérem tekintsék meg új blogunkat, mely lehetőséget nyit majd reményeink szerint az aktív kommunikációra közönségünkkel, pártolóinkkal, támogatóinkkal, barátainkkal.
Folytatódjon itt a Kerekasztal-beszélgetés:


Szép jövőt!

 

Nagy Zsuzsi

2011. március 9.

Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója által küldött levél a 2011. március 7-i Kerekasztal-beszélgetésre


„Csak az boldog, aki teremt, s ennél fogva, csak az,
aki Istennek napszámosa. Dolgozom szorgalmasan,
s dolgozom önérzettel. Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok.
Levágják lábaimat, kezeimen fogok járni. S ha ezeket is
kiszakítják, hason fogok kúszni, csak használhassak.”
Széchenyi István



Kedves Gábor! Kedves Társulat!

Mélységesen megértem és támogatom küzdelmetek egy olyan értékes, közösség- és értékteremtő színházi műhely megtartásáért, amilyen a Soltis Lajos Színház. Három évtizeden át képesek voltatok megújulni, új otthont teremteni színházteremtő gondolaitoknak. Tettétek ezt a centrumoktól távol, olyan vidékeken, ahol többnyire csak a ti elszántságotok, az értékteremtő alázat jutatta el kis közösségekhez a magyar színházi kultúra legjobb vonulatait.
Mára több nemzedéket felnevelő, országosan elismert SZÍNHÁZZÁ lettetek, akiket a nemzetközi porondon is számba vesznek. Színházatoknak otthont adó Celldömölk városának hírét viszitek szerte a nagyvilágba, alkotó együttműködésetek szorosan köt a határon túli magyarsághoz is.
Sorolhatnám az érveket, amelyek a Soltis Színház működésének támogatását, a munkátok folyamatosságának a biztosítását igazolják. Tudják ezt Celldömölk város vezetői is, számon tartanak a centrumokban is. Mégis késik a segítség, mégis újra költöznötök kell, abból az otthonból, ahol méltó körülmények között végzitek munkátokat. Mondhatnám, komoly tapasztalattal rendelkezem a „túlélés” területén, hiszen a beregszászi színház megalapítása óta állandó bizonytalanságban működik, de ebbe nem lehet belenyugodni.
Kérem Celldömölk város vezetőit tegyenek meg mindent, hogy a Soltis Színház folytathassa munkáját az eddigiekben elért színvonalon és körülmények között.

Barátsággal,

Vidnyánszky Attila
igazgató


Debrecen, 2011-03-07

Kutszegi István, a Vas megyei önkormányzati hivatal vezető főtanácsosa által írt levél a Kerekasztal-beszélgetésre


Kedves Soltis Lajos Színház Társulata!
Kedves Nagy Gábor!



Köszönöm a március 7-i  kerekasztal beszélgetésre szóló invitálást!
Sajnálom, és megértéseteket kérem, hogy munkahelyi elfoglaltságom miatt nem tudok személyes részt venni a 10 éves számvetés és a „hogyan tovább?” megvitatásán.
Ezért néhány gondolatomat – leveletekben foglalt bíztatásra – írásban küldöm Nektek.

Tehát:
1.      Minden személyes és szakmai elismerésem azoké a bátor és kitartó személyeké, a Társulat ősi és alapító tagjaié - Nagy Gáborral az élen, akik kitartottatok eredeti elkötelezett vállalásaik mellett!  Ez a tett – szerény megítélésem szerint - a szó valódi értelmében embert próbáló cselekedet volt és az ma is!

2.      Úgy gondolom, hogy Sitke kis „poros művelődési háza deszkáitól” eljutni az önálló épülettel és Társulattal rendelkező Soltis Lajos Színházig csak igazi elszánt, a SZÍNJÁTSZÁS oltárán még „véráldozatot” is vállaló CSAPAT KÉPES! TI ILYENEK VAGYTOK, ÉS EZT MEGTETTÉTEK!!! Meghajtom fejemet Előttetek!

3.      Az, hogy a színpadi előadáson, a színházi produkción túl más szakmai módszerekkel, programokkal és a művészet embert, személyiséget formáló, nevelő eszközeinek alkalmazásával  még szélesebb tartalmi kínálatot is nyújtatok a közönségnek, az érdeklődő ifjaknak, felnőtteknek – az már értékítéletem szerint maga a csoda, mert kérdezem: honnan merítitek ehhez az energiát? Honnan vesztek erre Időt? Honnan jut erre is anyagi forrás? - amikor a Soltis Színház napi létfenntartásának gazdasági alapja összegyűjtéséért kell sokszoros időt, elszántságot, kitartó rafinériát, energiát befektetnetek.

4.      A hajdani Színkör alakulásakor és utána pár évvel még olyan vélemény alakult ki bennem Rólatok, hogy civil, önkéntes alapon létrejött szakmai szervezetként elképzeléseitek, terveitek – főleg amit akkoriban Nagy Gábor révén megismertem -  talán nem is a mindennapi valóság, a realitás alapján állnak. Akkoriban sem volt „kánaáni” helyzete a kultúrának, de a művészeti mozgalomnak sem, még ha a mai állapotokhoz képest az a világ kedvezőbb kondicionális állapotnak tűnik is. Kicsit idegen volt számomra az az elszánt és általam erőteljesen energikusnak, emocionálisnak tapasztalt támogatás-szerzési attak, amit a kezdeti években a még színkör vezetősége tett. Úgy láttam néha, hogy mintegy számon kérő módon elvárja az egyesület az igényelt támogatását olyképpen, ami kötelező feladata volna például a megyei önkormányzatnak. Megfordult bennem akkoriban olyan gondolat is, hogy jobb lenne, ha Nagy Gábor és egyesülete addig nyújtózkodna, ameddig a takarója ér. Jobb lenne, ha nem dédelgetne „rózsaszín álmokat”, hanem inkább a puszta valóság feltételeire, az egyesület lehetőségeinek reálisabb kapacitására építene – hiszen önkéntes vállalásukat a maguk szabad akaratából tették és ez nem jogosít fel arra, hogy támogatásukat kvázi „követeljék”.  Dícsérendő a szándékuk és az elképzelésük művészeti céljaik érdekében, de egészen más az önkormányzat törvényi kötelező közfeladat ellátásának teljesítése, az erre rendelkezésre álló forrás és eszközrendszer. Ünnepélyesen kijelenthetem: a Soltis Színházzal kapcsolatos ezen gondolataimon a kezdeti pár évetek után túljutottam, annál is inkább, mivel az Idő és a Közös Munkátok teljes mértékben Titeket igazolt!

5.      Jó, hogy a Soltis Színház működik Vas megyében, mert hitelesen illeszkedik annak a színjátszó – színházi tevékenységnek a folyamatába, ami évtizedekkel ezelőtt az amatőr (– falusi? –) színjátszó mozgalmat, a Ferrum tevékenységét, a Gál-Ferusz József , Bartók László, Kiss József, Fekete Péter nevéhez, majd később másokhoz kapcsolódóan a szombathelyi színház létrehozási szándékát, míg végül a Weöres Sándor Színház életre hívását jelenti megyénk előadó-művészeti életében.

6.      Külön kell szólnom a Soltis Színháznak arról a vállalásáról, amellyel a határon túli – különösen az erdélyi - szakmai, közösségi és emberi kapcsolatokat építitek, gazdagítjátok. Külön örömet jelentene számomra, ha a szívemhez közel álló szlovéniai Muravidék magyarságával, az ottani színjátszás közösségeivel az eddiginél még gyakoribb és szélesebb körű együttműködése alakulna a Társulatnak.   

Kedves Soltis Lajos Színház Közössége!

Köszönöm, hogy leveletek, információtok eljuttatásával engem is azok között tartatok számon, akinek véleménye iránt valamilyen formában érdeklődtök. Ez megtisztelő számomra.

Végezetül - minden fennkölt pátoszt mellőzve - kívánom, hogy teljék be Kölcsey Himnuszának óhaja és az újabb tíz évek hozzanak jó kedvvel, bőséggel víg esztendőket Rátok, a Soltis Lajos Színházra, miként ránk magyarokra, a Magyar Kultúrára!


Szombathely, 2011. február 22.



                                                    Tisztelettel és üdvözlettel a Társulat minden Tagjának:



                                             

                                                                     Kutszegi István s. k.
                                                                        vezető főtanácsos

Nánay István írása a márc. 7-i Kerekasztal-beszélgetésre

Kedves Zsuzsi és Gábor!

Restellem, hogy a megadott határidőig nem jeleztem: nem tudok elmenni a kerekasztal-beszélgetésre, mert hétfőnként egész nap tanítok.

Jó és eredményes munkát kívánok, és azt, hogy megmaradjon és még hosszú ideig legalább azon a színvonalon dolgozhasson a Soltis Lajos Színház, ahogy az elmúlt években tette.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a fővárosban és a nagyobb városokban, hanem kisebb településen is erős alternatív együttes létezzen.
Ti nemcsak városotokban töltetek be missziós küldetést, hanem a régiótokban is, így tevékenységetek kisugárzása megsokszorozódik.
Ehhez a munkához azonban bizonyos tárgyi, anyagi és szellemi feltételek kellenek. Az utóbbi megvan, az előbbi kettő előteremtése pedig minden olyan hatóságnak és testületnek, amelynek fontos a kulturra, az ott élő emberek nívós, lelki épülését szolgáló szórakozotatása, erkölcsi és hivatalbeli kötelessége kell legyen.
Kívánom, hogy e kerekasztal-beszélgetés is hozzájáruljon a Soltis Lajos Színház eddiginél is nívósaabb müködését elősegítő közös gondolkodáshoz és cselekvéshez.

Barátsággal
Nánay István   

dr. Sirató Ildikó levele a 2011. márc. 7-i Kerekasztal-beszélgetésre

Kedves Soltisosok, kedves celldömölkiek!

Manapság gyakran érezzük elveszettnek magunkat, reménytelennek, kilátástalannak a helyzetet és a jövőt, ez a mai alkalom is ilyenféle fájdalomból, hiányból fakadt. És sokszor érezzük némának is a hangunkat, ami senkihez sem juthat el, ami nem szól elég messzire, amit senki sem hall meg.
Pedig.
Pedig..., mondja bennem a kilátástalanságon fölülemelkedni igyekvő történész, az "öreg róka", aki már láttam és tudok sok mélypontot, sok nehézséget, sok tapasztalatot... 
Pedig...
A színházak históriájának tapasztalata szerint a színházcsináló közösségek útja, egyenként és együtt is mindig (tényleg mindig!) ilyen kilátástalannak, leküzdhetetlennek tűnő nehézségekkel volt kikövezve. Nincs pénz, kevés a figyelem, az értéknek nincs ára, mostohák vagyunk, vég nélkül csak adunk, sohasem kapunk... Igen. Így van. Így volt.
A legvirágzóbb kultúrkorszakokban, a legnagyobb színházak legkiemelkedőbb tehetségei, a vérprofik és a szívamatőrök is mindig így érezték. És sokszor tényszerűen is így volt. Színházra, intézményes színházcsináló közegre, infrastruktúrára és az emberre soha nem volt elég pénz, paripa, fegyver. A színház nem is lehet "rentábilis" (ezért sem, meg par excellence, definitíve sem...). Nem lehet haszonra játszani. De...
De... a működés alapfeltételeit valamiképp meg kell teremteni.
Első körben maguk a színházcsinálók teremtik, keresik meg maguknak. De hamar kiviláglik, hogy valójában SZÍNHÁZra nem a színésznek, szerzőnek, rendezőnek... van szüksége! Nem. Hanem a közönségnek!!!! Ez komoly!!
Ha a nézőnek nem volna szüksége arra, hogy a színház tükrében mossa meg arcát, akkor egyáltalán nem is volna színház. Egyáltalán nem lenne!!!! De van! Volt és van, több ezer éve már -- és sokezer évig bizonyosan lesz is még!
No, de ez kit vigasztal?! Senkit sem.
A tanulság mégis benne van a fentiekben: a közönségnek van szüksége a színházra, a közösségnek, amiből a színházat létrehozni képes tehetség kibontakozott! Annak a közegnek, közösségnek/közönségnek, amelynek és amelyről szól.
Ha a közösség és intézményei (vezető testületei, kulturális cselekvői és pénzbirtokosai) nem veszik ezt észre és nem tudatosul bennük a saját feladatuk, hát meg kell szólalni és érdemes, meglátjátok!!!!
Ady sorai jutnak az eszembe a Tűz csiholóiról! Emlékezzetek csak vissza! "mert bátrak voltak, akik mertek"... Meg az Álomevők... A Tiétek! És Arany pesszimista biztatásai. És Madách gyökérig mély optimizmusa.
A városnak kell a színház. És a történelem tanulsága szerint (bár az időt nem én mérem, de az irány egészen biztos!!!!), ahol szükség van színházra (és könyvtárra és zeneiskolára és játszótérre és gyógyfürdőre és kegyhelyre és forrásra és...), ott a közösség saját magának létrehozza, megteremti azt! És nem valahonnan máshonnét, nem fölülről, nem idegenektől, ismeretlenektől várhatjuk a segítséget, az erőt, a pénzt. Nem. Csak a közösség maga tudja létrehozni magának, amire szüksége van.
Celldömölkön itt a Soltis Lajos Színház. Hát hagyjuk, hogy legyen! Mert a Soltis a celldömölkieké! A városé és a környéké. Az iskolásoké és a könyvtárosoké, a bolti eladóké és a vasutasoké, a gyógyszerészeké és a polgármesteré, a zenészeké és a szőlőtermelőké és a benzinkutasoké és a tanároké és a pékeké és a diákoké és...
És lépegetni kell azon az időben meghatározhatatlan, de irányát tekintve biztos úton! Kell, hiszen megállni nem lehet.
S az is biztos, hogy a színházcsinálók tudják, milyen színházban és melyikben akarnak és tudnak dolgozni! Ez is történelmi tanulság ám! Meg kell hát adni nekik az esélyt, hogy segítsenek a közösségnek és a döntéshozóknak a lehetséges legjobb megoldás megtalálásában.
A színház a történelmi időkben igen sokszor székelt a vásártéren. Amit manapság piacnak szoktunk mondani. És, persze, sokszor élt társbérletben más kultúrintézményekkel is. 
De legjobban a közönségével szeret folytonos kapcsolatban, forgatagban létezni a színház. Egész nap. 
És így van ez a történeti időben is. Régi házak folyton újjá válnak a fiatalok és a naponta újként érkező közönség akaratából és erejéből... És ez a folyamat nem áll meg magától. Csak ha megállítják.
Hát jó lenne, ha Celldömölkön nem állítaná meg senki és semmi sem a természetes, a szerves, az áramló találkozási lehetőséget a színház és közönsége közt.
Színházat, persze, mindenhol lehet csinálni, és "ingyen" is lehet. De az útnak azt a szakaszát a Soltis már elhagyta régen! Ők tudják, hol és mennyiért tudnak jó színházat csinálni. A bitzonytalanság és reménytelenség ne sújtsa őket (és a közönségüket) jobban a többieknél! Legyen erő a városban, a közönségben/közösségben, hogy szorzójel lehessen a színházcsinálók ereje és akarata meg tehetsége mellett!
Hadd működjön a színház, ahogyan kell! És ahogyan mindenkinek kell!
Sajnálom, hogy ma nem lehetek Celldömölkön -- jó volna látni, hogy a pénztelen kilátástalanságot hogyan győzi le az emberek közös akarata és ereje, ahogyan már néhányszor -- ott is!!! -- volt részem a jelenlét fölemelő örömében valami hasonló helyzetekben, amikor az összegyűltek, az együtt lévők, az együvé tartozók megérezték, hogy csakis rajtuk magukon múlik, hogy létrejöjjön, hogy működhessen, hogy csakis rajtuk múlik, hogy elég erősen akarják -- s akkor győznek!
A Soltis Színház színházcsinálói mindig győznek a színpadon! A celldömölkiek is győzni fognak, remélhetőleg nem is nagyon sokára, hogy láthatják győzni őket folyamatosan és biztos lábakon! Egyszer majd a város színházaként akár.
Ezt kívánom Mindannyiunknak.
Elég patetikusan fogalmaztam ma tematikusan, remélem! Azért, hogy ne a matematika győzzön!!! (Ezért meg elnézést!) Szertettel és tisztelettel: Ildikó

2011. március 8., kedd

Kovrig Magdolna levele a 2011. márc. 7-i Kereksztal-beszélgetésre

Az erdőszentgyörgyi (Maros megye, Románia) Bodor Péter Művelődési Egyesület elnökeként úgy érzem szólnom kell, - ha személyesen nem is lehetek jelen, de legalább írásban – arról a gyümölcsöző kapcsolatról, együttműködésről - bár inkább barátságnak nevezném - amely egyesületünket több mint 8 éve kapcsolja a celldömölki Soltis Lajos Színházhoz.
Néhány szóban összefoglalnám e kapcsolat történetét. Miután Erdőszentgyörgy testvér-települési kapcsolatot alakított ki Celldömölkkel, egyesületünk keresni kezdte a lehetőséget, hogy művelődési partnerre találjon a városban, Így került képbe a Soltis Lajos Színház. Megtudtuk, hogy nagyon színvonalas előadásokkal lépnek a közönség elé. Ezért kissé szorongtunk is, hiszen mi igazából amatőr szinten műveltük a színjátszást. Vajon mit szólnak a mi próbálkozásainkhoz? De szorongásunk már az első találkozás után elszállt, nem szigorú kritikusokat leltünk bennük, hanem igényes segítőtársakat. Az első meghívásunkra a Kis-Küküllő menti színjátszó találkozó adott alkalmat. A Soltis Lajos Színház azonnal elfogadta a meghívást. Mi pedig tapasztalhattuk, hogy azonos hullámhosszon vagyunk, és hogy közös célok irányába haladunk, ha más szinten is.
 Számunkra, erdélyiek számára rendkívül fontos ez a kapcsolat, hiszen ösztönzést kapunk a további munkánkhoz, amelynek egyik kiemelt célja a magyar nyelvű kultúra ápolása, életben tartása, terjesztése , a hagyományok megőrzése. A celldömölki Soltis Lajos Fesztiválon nemcsak erdélyi  színjátszó csoportok  vesznek részt, hanem Vajdaságból, Szlovákiából vagy Kárpátaljáról is érkeznek csoportok, így megismerhetjük egymás munkáját, tanulhatunk egymástól. Bár  különböző körülmények között élünk és tevékenykedünk, de összeköt bennünket a közös nyelv, a közös kultúra, és ezek a fesztiválok nagyszerű alkalmak egymás munkájának megismerésére. Csapatunk 2003-tól minden évben jelen volt a Soltis Fesztiválon, többször díjat is nyertünk. Fontos volt és továbbra is fontos ez a megmérettetés, hiszen ezzel mérhetjük le, hogy milyen helyet foglalunk el a magyar műkedvelő színjátszásban, jó úton járunk-e vagy sem. A Soltis Fesztiválon mindig igen magas mércét képviselő zsűri értékeli az előadásokat, ezzel valójában nagy segítséget kapunk előadásaink minőségének javításához. Valóságos továbbképzést jelent csoportunk számára. Úgy érezzük, mi is bekapcsolódhatunk ezzel a magyar nyelvű színjátszás vérkeringésébe,
A Soltis Lajos Színházzal kialakult kapcsolatunk másik fontos elemét alkotják azok a turnék, amelyeket évente két-három alkalommal tesznek Erdélyben. Minden alkalommal mintegy 2500 magyar ajkú gyermek és felnőtt néző, - olykor még román gyermekek is – gyönyörködnek előadásaikban. Nálunk elsősorban gyermekdarabokat játszanak olyan magas színvonalon, hogy más korosztályok számára is élményt jelentenek az előadásaik. Nyugalmazott magyartanárként és egy, a magyar kultúra továbbéléséért küzdő egyesület elnökeként ezt a tevékenységüket rendkívül nagyra értékelem, hiszen olyan közönséget szolgálnak, amelytől a jövő magyar kultúrájának továbbélése függ. Turnéik szervezőjeként azt is elmondhatom, hogy előadásaik hiánypótló jellegűek, hiszen a gyermekszínház az itteni hivatásos színházak repertoárjából majdnem teljesen hiányzik, évente legfeljebb 2-3 gyermekelőadás készül, de ezek sem jutnak el a vidéki tanulókhoz - anyagi vagy egyéb okok miatt. Így a vidéki gyermekek életéből szinte teljesen hiányzik a színházi élmény. Nos, ezt a hiányt nálunk a Soltis Lajos Színház igyekszik pótolni. A visszajelzések mindig azt bizonyítják, hogy igény van az előadásaikra. A környék iskoláiban mindig nagy sikert aratnak, telt házzal játszanak. Az óvónők, tanítók, tanárok mindig lelkesen fogadják a színtársulatot, elismeréssel nyilatkoznak az előadásaikról, a kicsiket pedig valósággal elvarázsolják.. A gyulakuti, balavásári, kendi, hármasközségi, havadi, makfalvi, parajdi, korondi, nyárádszeredai, szovátai, erdőszentgyörgyi iskolák tanerői mindig érdeklődéssel várják a következő mesejátékot. A legkisebb településekről pedig iskolabusszal szállítják be a nagyobb községek művelődési otthonaiba az iskolásokat. De a környező nagyobb városokban is népszerűségnek örvendenek. Marosvásárhelyen, Segesváron, Dicsőszentmártonban, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön is szívesen látják a Soltis Lajos Színházat, hiszen előadásaik színvonala garanciát jelent a sikerre. A bemutatott darabok rendszerint magyar népmesék, klasszikus illetve modern mesék színpadi adaptációi, amelyeket magyarországi jeles színházi szakemberek dolgoztak fel és állítottak színpadra. A gyermekek számára ezek az előadások nemcsak élményt jelentenek, de megismerkedhetnek a gyermekirodalom legnevesebb darabjaival, nevelő hatásuk nemcsak a mondanivalójuk miatt garantált, de az előadás minősége is szavatolja azt. Ezek az előadások lehetnek az első, döntő élmények abban, hogy színházat szerető és élvező magyar közönséggé nevelődjenek gyerekeink. Ugyanakkor alkalmat jelentenek arra, hogy a magyar nyelv szépségében, gazdagságában gyönyörködjenek.
A Soltis Színház valóságos mestere a gyermekeknek szóló előadásoknak. Nem véletlen az sem, hogy évente ők szervezik meg az Ezerlátó Országos Mesefesztivált. Tehát minőségi szintet képviselnek ebben a műfajban, amellyel elkötelezetten szolgálják a jövő színházi közönségének nevelését.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a Bodor Péter Színkör tagjai számára a celldömölkiek példát jelentenek abban is, hogy miként lehet kitartó, következetes, komoly munkával elérni magas művészi szintet. Együttműködésünk hatására a mi színjátszóink is igyekeznek megközelíteni a celliek színvonalát, sok mindent tanultak tőlük szakmai téren, de főként azt a kitartó és lelkiismeretes hozzáállást, amellyel a celli társulat végzi munkáját. Közös produkciót is állítottunk színre a reneszánsz év tiszteletére, közös szereposztásban mutattuk be Machiavelli Mandragóra című vígjátékát, Solténszky Tibor átdolgozásában és rendezésében. A közös szereposztású bemutató színhelye Celldömölk, majd Erdőszentgyörgy volt. Aztán a darabot külön-külön is bemutattuk saját szereposztásban, ebben a folyamatban nagyon sok segítséget kaptunk a Soltis Lajos Színháztól.
Évenként néhány színjátszónk lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a celldömölkiek nyári színészképző táborában. A Soltis Lajos Színház kezdeményezésére és szakmai segítségével vezettük be a színésztréningeket. Ezelőtt 6 évvel indítottuk el az amatőr színjátszókat képző egyhetes közös nyári táborainkat. Ezeken a celldömölkiek is részt vesznek, szakembereik is bekapcsolódnak a képzésbe, vagy segítenek magyarországi szakembereket megnyerni..
Ezt a tevékenységet azonban csak akkor tudja vállalni a társulat, ha megfelelő anyagi támogatással rendelkezik. Ezért tisztelettel bátorkodom az önök figyelmébe ajánlani az színtársulat sorsát.
Úgy érzem, hogy ennek a társulatnak élnie kell, mert nagyon fontos küldetést tölt be munkájával. Hiszen mi lenne fontosabb, mint a gyermeki lelkekbe elültetni a színház és az anyanyelv szeretetét, felébreszteni bennük az igazi erkölcsi értékek megbecsülését. Ez a színház pedig, a mai pénzért törtető világban, szinte önzetlenül vállalja ezt a hivatást. A nehéz anyagi körülmények között már-már a létfeltételek határán is túllépve küzd a megmaradásért. Úgy érzem, ennek a több mint 30 éves társulatnak fenn kell maradnia, tovább kell munkálkodnia. Nem szabad hagyni, hogy ami értékes, elpusztuljon támogatás hiányában.
A Soltis Lajos Színház megmaradása mindannyiunk közös érdeke.  

Tisztelettel
                Kovrig Magdolna

Erdőszentgyörgy, 2011. március 5.