Kedves Soltis Lajos Színház Társulata!
Kedves Nagy Gábor!
Köszönöm a március 7-i kerekasztal beszélgetésre szóló invitálást!
Sajnálom, és megértéseteket kérem, hogy munkahelyi elfoglaltságom miatt nem tudok személyes részt venni a 10 éves számvetés és a „hogyan tovább?” megvitatásán.
Ezért néhány gondolatomat – leveletekben foglalt bíztatásra – írásban küldöm Nektek.
Tehát:
1. Minden személyes és szakmai elismerésem azoké a bátor és kitartó személyeké, a Társulat ősi és alapító tagjaié - Nagy Gáborral az élen, akik kitartottatok eredeti elkötelezett vállalásaik mellett! Ez a tett – szerény megítélésem szerint - a szó valódi értelmében embert próbáló cselekedet volt és az ma is!
2. Úgy gondolom, hogy Sitke kis „poros művelődési háza deszkáitól” eljutni az önálló épülettel és Társulattal rendelkező Soltis Lajos Színházig csak igazi elszánt, a SZÍNJÁTSZÁS oltárán még „véráldozatot” is vállaló CSAPAT KÉPES! TI ILYENEK VAGYTOK, ÉS EZT MEGTETTÉTEK!!! Meghajtom fejemet Előttetek!
3. Az, hogy a színpadi előadáson, a színházi produkción túl más szakmai módszerekkel, programokkal és a művészet embert, személyiséget formáló, nevelő eszközeinek alkalmazásával még szélesebb tartalmi kínálatot is nyújtatok a közönségnek, az érdeklődő ifjaknak, felnőtteknek – az már értékítéletem szerint maga a csoda, mert kérdezem: honnan merítitek ehhez az energiát? Honnan vesztek erre Időt? Honnan jut erre is anyagi forrás? - amikor a Soltis Színház napi létfenntartásának gazdasági alapja összegyűjtéséért kell sokszoros időt, elszántságot, kitartó rafinériát, energiát befektetnetek.
4. A hajdani Színkör alakulásakor és utána pár évvel még olyan vélemény alakult ki bennem Rólatok, hogy civil, önkéntes alapon létrejött szakmai szervezetként elképzeléseitek, terveitek – főleg amit akkoriban Nagy Gábor révén megismertem - talán nem is a mindennapi valóság, a realitás alapján állnak. Akkoriban sem volt „kánaáni” helyzete a kultúrának, de a művészeti mozgalomnak sem, még ha a mai állapotokhoz képest az a világ kedvezőbb kondicionális állapotnak tűnik is. Kicsit idegen volt számomra az az elszánt és általam erőteljesen energikusnak, emocionálisnak tapasztalt támogatás-szerzési attak, amit a kezdeti években a még színkör vezetősége tett. Úgy láttam néha, hogy mintegy számon kérő módon elvárja az egyesület az igényelt támogatását olyképpen, ami kötelező feladata volna például a megyei önkormányzatnak. Megfordult bennem akkoriban olyan gondolat is, hogy jobb lenne, ha Nagy Gábor és egyesülete addig nyújtózkodna, ameddig a takarója ér. Jobb lenne, ha nem dédelgetne „rózsaszín álmokat”, hanem inkább a puszta valóság feltételeire, az egyesület lehetőségeinek reálisabb kapacitására építene – hiszen önkéntes vállalásukat a maguk szabad akaratából tették és ez nem jogosít fel arra, hogy támogatásukat kvázi „követeljék”. Dícsérendő a szándékuk és az elképzelésük művészeti céljaik érdekében, de egészen más az önkormányzat törvényi kötelező közfeladat ellátásának teljesítése, az erre rendelkezésre álló forrás és eszközrendszer. Ünnepélyesen kijelenthetem: a Soltis Színházzal kapcsolatos ezen gondolataimon a kezdeti pár évetek után túljutottam, annál is inkább, mivel az Idő és a Közös Munkátok teljes mértékben Titeket igazolt!
5. Jó, hogy a Soltis Színház működik Vas megyében, mert hitelesen illeszkedik annak a színjátszó – színházi tevékenységnek a folyamatába, ami évtizedekkel ezelőtt az amatőr (– falusi? –) színjátszó mozgalmat, a Ferrum tevékenységét, a Gál-Ferusz József , Bartók László, Kiss József, Fekete Péter nevéhez, majd később másokhoz kapcsolódóan a szombathelyi színház létrehozási szándékát, míg végül a Weöres Sándor Színház életre hívását jelenti megyénk előadó-művészeti életében.
6. Külön kell szólnom a Soltis Színháznak arról a vállalásáról, amellyel a határon túli – különösen az erdélyi - szakmai, közösségi és emberi kapcsolatokat építitek, gazdagítjátok. Külön örömet jelentene számomra, ha a szívemhez közel álló szlovéniai Muravidék magyarságával, az ottani színjátszás közösségeivel az eddiginél még gyakoribb és szélesebb körű együttműködése alakulna a Társulatnak.
Kedves Soltis Lajos Színház Közössége!
Köszönöm, hogy leveletek, információtok eljuttatásával engem is azok között tartatok számon, akinek véleménye iránt valamilyen formában érdeklődtök. Ez megtisztelő számomra.
Végezetül - minden fennkölt pátoszt mellőzve - kívánom, hogy teljék be Kölcsey Himnuszának óhaja és az újabb tíz évek hozzanak jó kedvvel, bőséggel víg esztendőket Rátok, a Soltis Lajos Színházra, miként ránk magyarokra, a Magyar Kultúrára!
Szombathely, 2011. február 22.
Tisztelettel és üdvözlettel a Társulat minden Tagjának:
Kutszegi István s. k.
vezető főtanácsos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése