Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója által küldött levél a 2011. március 7-i Kerekasztal-beszélgetésre

„Csak az boldog, aki teremt, s ennél fogva, csak az,

aki Istennek napszámosa. Dolgozom szorgalmasan,

s dolgozom önérzettel. Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok.

Levágják lábaimat, kezeimen fogok járni. S ha ezeket is

kiszakítják, hason fogok kúszni, csak használhassak.”

Széchenyi István

Kedves Gábor! Kedves Társulat!

Mélységesen megértem és támogatom küzdelmetek egy olyan értékes, közösség- és értékteremtő színházi műhely megtartásáért, amilyen a Soltis Lajos Színház. Három évtizeden át képesek voltatok megújulni, új otthont teremteni színházteremtő gondolaitoknak. Tettétek ezt a centrumoktól távol, olyan vidékeken, ahol többnyire csak a ti elszántságotok, az értékteremtő alázat jutatta el kis közösségekhez a magyar színházi kultúra legjobb vonulatait.

Mára több nemzedéket felnevelő, országosan elismert SZÍNHÁZZÁ lettetek, akiket a nemzetközi porondon is számba vesznek. Színházatoknak otthont adó Celldömölk városának hírét viszitek szerte a nagyvilágba, alkotó együttműködésetek szorosan köt a határon túli magyarsághoz is.

Sorolhatnám az érveket, amelyek a Soltis Színház működésének támogatását, a munkátok folyamatosságának a biztosítását igazolják. Tudják ezt Celldömölk város vezetői is, számon tartanak a centrumokban is. Mégis késik a segítség, mégis újra költöznötök kell, abból az otthonból, ahol méltó körülmények között végzitek munkátokat. Mondhatnám, komoly tapasztalattal rendelkezem a „túlélés” területén, hiszen a beregszászi színház megalapítása óta állandó bizonytalanságban működik, de ebbe nem lehet belenyugodni.

Kérem Celldömölk város vezetőit tegyenek meg mindent, hogy a Soltis Színház folytathassa munkáját az eddigiekben elért színvonalon és körülmények között.

Barátsággal,

Vidnyánszky Attila

igazgató

Debrecen, 2011-03-07