Elmentem hozzátok,mint egy régi ismerős vagy egy régi színjátszó, viszont azt éreztem mikor kiléptem az ajtón, hogy otthonról megyek el! Jó volt erre az érzésre újra rátalálni.
Hisz életem meghatározó része vagytok! Büszke vagyok arra, hogy veletek lehettem! Nem tudom elmondani mennyi mindent tanultam és kaptam, mert még most is találok magamban olyan felfedezéseket, amik nem lehetnének, ha Ti nem vagytok! A színház szeretete örökre bele ivódott a vérembe.
Itt volt az első hely ahol azt éreztem fontos vagyok, ahol éreztem szükség van rám és megbecsülnek! Láttátok bennem azt, amit én nem. Nélkületek nem találom meg önmagamban azokat a csodálatos dolgokat, amiket felfedeztetek bennem! Hogy miket tanultam? Alázat, szeretet, kitartás, tisztelet, fegyelem, akarat, küzdés, lemondás, türelem. Ezek olyan alapokra helyzeték a fiatalkorom, hogy azóta is ezekből építkezem! Köszönöm nektek! Ez a Színház tényleg egy virágzó virág a sivár sivatagban, ami azért nem hervad el, mert a szeretet élteti! Oly mélyre gyökerezett ez által, hogy képes átvészelni a legkeményebb, legzordabb időszakot is!
De ma már tudom, hogy az ÉLET a leghatalmasabb színpad, az ember a legnagyobb szereplő és a sors a legjobb rendező!
Szeretettel
Kustos Orsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése