2012. április 10., kedd

Sipi erdélyi Úti-blogja

Helló, a nevem Sipi. Csak azért mondom el, mert hátha valaki nem ismerne. De ha valaki nem ismerne, akkor szívesen bemutatkoznék neki személyesen is. Szóval Sipi vagyok, és én kaptam azt a feladatot, hogy megírjam a 2012-es év tavaszi Erdélyi turnéjának útinaplóját. Én vagyok a krónikása. Valaki vécéfelelős, valakinek a mosogatás a feladata, én pedig az utókornak jegyzem le eme tizenkét nap történéseit. Kezdem is egyből az elején, a nulladik nappal, amikor is bepakoltunk a tranzitba…
Egyébként most 8:03 van, 2012. 03. 25.-Vasárnap. Elhagytuk Budapestet 63 kilométerrel. A tranzitban ülök, a hátsó sor ajtó felöli ülésén, combomat az éppen szundikáló Hajba Bea lába nyomja, az ablak felöl ülő Arnoldét, pedig a feje. Ránéztem az Arnoldra, és már megint alszik. A Gábor kémleli a tájat, a Franci olvas, a Roli a Tablet PC-jével játszik, a Bongyi, és a Dóra szép csendben üldögélnek az első sorban, s Márió pedig vezet. Egyelőre. Az Erdélyi határ után cserélnek a Rolival.

Ja, és fotókat a Facebook-os galériámban találhattok, amiket Németh Kitti, és Ziembicki Dóra készítettek. (nagyrészben)

0. nap: 2012. 03. 24.- Szombat- A mai napon, mint az őrült, pakoltam a cuccaimat délelőtt, hogy odaérjek a délutáni próbára. De azért sikerült egy szendvicskrémet összedobnom gyorsan a konyhában. Miután megérkeztem a színházba, még csak a Gábor, a Roli, meg az Arnold voltak ott. Elkezdtük összerakni az Ágacska díszletet a próbához. Szépen lassan a többiek is beszállingóztak, majd mikor már minden készen állt, egy olyan fergeteges Ágacska próbát nyomtunk le, mint még soha. Ezután jött a Vásári Komédia összeállítás, és a következő napirendi pont, a Gábor "pár" szava hozzánk, a turné előtt. Majd jött a neheze, a hosszú, bonyolult, és fölöttébb frusztráló bepakolás az utánfutóba. Miközben így hordtuk a bőröndöket, meg a díszletelemeket, a nap lement, s rájöttem, hogy mikor újra feljön, akkor már rég az országút fogja koptatni a tranzit kerekeit. Aznap páran benn aludtunk a színházban. Nevezetesen: Dóra, Bongyi, Bea, Arnold és Sipi. A Bongyi, és a Bea még hazamentek a cuccaikért, mi pedig az Arnolddal és a Dórával nekiálltunk egy filmnek. Miközben a felénél jártunk, besuhant a színház nyikorgós ajtaján egy alak, aki nagyon szomorú volt, amiatt, hogy ő nem jöhet velünk. De ezt, cseppet sem mutatta, hanem inkább vidámságot hozott nekünk ajándékba útravalónak, s a film után úgy felvillanyozta a hangulatot, hogy hajnalig ágyba sem kerültünk.
Végül mégis elaludtunk, majd megjött a tranzit, és elindultunk hosszú utunkra, Erdőszentgyörgyre. Majd ahogy így utaztunk, feljött a nap, s nekiálltam a blog első bejegyzésének.


Most egy kisebb megszakítással, de folytatom az útinaplót a kedvetekért. Ebben a pillanatban 2012. 03. 27. van, kedd és 7:12. Korán felkeltem, de most nem azért, mert akartam, hanem azért, mert az Arnold telefonja ébresztőre volt kapcsolva, amikor ma nem is hétkor, hanem nyolckor kellett volna kelni. Mindegy, a Franci és a Gábor, szokás szerint a konyhában vártak.

1. nap: 2012. 03. 25.- Vasárnap- Szóval folytattuk az utunkat a tranzitban, az Amerikai Fater részek fogyóban voltak, s még volt azért pár óra az érkezésig.
Elhagytuk az Erdélyi határt, utána egyből elmentünk vécére, ahol elhasználtam a tavalyról megmaradt egy lejesemet. A tovább indulás után a Bea megcserélte a fekvési pozícióját, s az én lábamon volt a feje, Arcsién a lába. Ezután óránként váltott… Váradon megálltunk a szokott benzinkútnál, ahol odajöttek hozzánk a szokásos kutyák kéregetni valami kis kaját, de az Arnold és a Márió frappáns vadállatszerű kiabálásokkal elüldözték szerencsétlen állatokat.
Körül belül négy óra fele szintén megálltunk egy MOL kútnál, ahol a Roland észrevette, hogy egy hatalmas szeg van a tranzit kerekében. Ezért hát kerestünk egy gumist, ami pár méterre volt a benzinkúttól. Innentől fogva többre nem emlékszem, mert már csak hat órakor, Erdőszentgyörgyön ébredtem fel, ahol az Arnoldot megcsípte egy pók, és pókemberré változott. A Magdi néniék elláttak minket vacsorával, majd a szálláson való határidőnapló egyeztetés után egy alapos alvás mindenkinek jól jött. Amúgy a szállásunkat az erdőszentgyörgyi polgármesteri hivatal biztosította.


Most 2012. 03. 28.-Szerda van, és 10 óra 28 perc. Szovátán tartózkodunk az öltözőben, és van egy kis időm lejegyezni a tegnapelőtti napot:


2. nap: 2012. 03. 26.- Hétfő- Ma van turné első előadásainak napja. Ma Segesváron játszottunk. Reggel hétkor indultunk, és háromnegyed óra alatt értünk el oda. A díszletet elég könnyen összedobtuk, majd 10 órakor és 12 órakor játszottunk a gyerekeknek egy- egy Ágacskát. Az utolsó előadáson kamaszok ültek többségben, de aztán őket is sikerült megfognunk. Ezután gyorsan összepakoltunk, majd elmentünk ebédelni. Itt volt egy pár óra szabadidőnk, mert a következő előadás, a Vásárik csak 18 órakor kezdődtek. Valaki aludt, valaki megőrült, de mindannyian jól éreztük magunkat. Majd egy kiváló Vásári előadás után hazaindultunk. De előtte a Bongyival bementünk tejért, a Mártonékhoz. Jó éjszakát!

Ebben a pillanatban 2012. 03. 29.-Csütörtök van, és 5 óra 38 perc. Mondanom sem kell, a Gáborral, és a Francival. Mi vagyunk a korán kelő trió. Végre nekiállok a folytatásnak. Végül is, csak két nappal vagyok lemaradva.


3. nap: 2012. 03. 27.- Kedd- Ma nyolckor kellett kelni, mivel kilenckor indultunk, Szászrégenbe, ahol egy órakor volt egyetlen Ágacska előadásunk, legalább 400 gyereknek. Ez volt a kedvenc színpadom. Tökéletesen szituált járások, jó szélesség, és mélység, zenekari árok, és bitang jó akusztika. A Márió a zenekari árokból hangosított. Vicces volt látni előadás közben. Egy jó ebéd után (amire a polgármesteri hivatal hívott meg bennünket) jött egy adag csendes pihenő, mert legközelebb hétkor volt egy Vásári előadásunk. Ezután egy remek vacsora ugyanabban az étteremben ahol ebédeltünk, hála a vendéglátónknak. (Ingyom- bingyom, volt Wi-fi!) Végül jó későn, de hazaértünk.


4. nap: 2012. 03. 28.- Szerda- Ma szintén nyolckor kellett kelni, mivel kilenckor indultunk Szovátára, ahol egyetlen Ágacska előadásunk volt. Már felkelt a nap, mikor indultunk, viszont valahogyan mégis mindenki fáradt volt. Megérkeztünk, szépen lassan kinyitották a művelődési ház ajtaját is, de előtte elsétáltunk a sarki boltba. Gyorsan összedobtuk a díszletet, majd lejátszottunk egy egész jó előadást. Ezután összepakoltuk, és elsétáltunk az óvodás menzára, az út közben pedig faviccekkel szórakoztattuk egymást. Velünk együtt ebédelt egy csapatnyi ovis, akik látták az előadásunkat, és sehogyan sem hagytak békében étkezni minket, de azért elég szórakoztatóak voltak. Kaja után felkerekedtünk egy gyors városnézésre és sétára. A Gábor volt az idegenvezetőnk. Miután hazaértünk, az Arnold beváltotta az ígéretét, s felvitt minket a szállásunk mögött lévő hegyre. A kirándulásra, csak a Franci, meg én jelentkeztünk, de attól még jól szórakoztunk. Rengeteg képpel, és élménnyel értünk haza. Ezek után egy csípős este következett, ahol valahogyan, nem tudom, hogy hogyan, de rávettek arra, hogy egyek meg egy egész erős paprikát.


Most 2012. 04. 02.- Hétfő van. 19:05. Egy jó ideje már, hogy nem írtam a blogot. Megnőtt a lemaradásom. A szobámban írom, egy forró tea, és ír zene mellett. Igazából a negyedik nap nagy részét is most írtam. De hát jöjjön az ötödik.


5. nap: 2012. 03. 29.- Csütörtök- Ma hatkor volt a hivatalos ébresztő, és hétkor indultunk, nevezetesen Marosvásárhelyre. Itt két előadásunk volt. Alig hogy vége volt az elsőnek, kezdtük a másodikat. Nem mondom, hogy fárasztó volt, mert lesz durvább is. Az előadástömeg után tapsvihar, és rohanunk ebédelni, meg pénzt váltani. Mire visszaértünk a szállásra, mehettünk megnézni az Erdőszentgyörgyi csapat „Szabadok” című előadásának főpróbáját. Utána pedig közös megbeszélésen vettünk részt a szereplőkkel.


6. nap: 2012. 03. 30.- Péntek- A mai napon három előadást tartottunk. Egy Ágacskát délelőtt Parajdon, egy kicsit később pedig Korondon. Viszont visszamentünk Parajdra ebédelni, egy kicsit drága, bár szép étterembe. Utána már egy kicsit ráérősen visszamentünk a Kultúrotthonba, mert kezdődött az esti Vásári előadásunk szintén Parajdon. De előtte csendes pihenő. Eleinte az sem volt biztos, hogy tényleg megtartjuk, mert csak két hölgy jött el, meg a kazánrakó bácsi, aki puszta kézzel megigazította a lángoló farönköket. De aztán szépen szállingóztak a nézők bár sajnos nem volt több harmincnál. De mégis megtartottuk.
Este értünk haza, későn. Vacsoráztunk, beszélgettünk, és máris tizenegy óra volt. De mégis hivatalosak voltunk a „Szabadok” című előadás premier bulijára. Csak azt nem tudtuk, hogy mégis hol volt. Így hát felkerekedett a csapat, hogy bulit keressen az Erdőszentgyörgyi éjszakában. Eljutottunk az első szórakozóhelyig, ami egy pizzázó, és kávézó keveréke volt. Zene szűrődött ki belőle, így hát betértünk. Nem az a buli volt, amit kerestünk, de hát, ha már ott voltunk, maradtunk egy kicsit. De a buli ott véget ért, így indultunk tovább a Fashion-be (a fessönbe) ami egy román szórakozóhely, de ott is maradtunk valamennyit. Az után jött a telefonhívás, hogy a premier buli, amit keresünk, egy házibuli. Így hát mentünk a blokkokhoz. Ott maradtunk a legtovább. Az a lakás, ahol voltunk, az a régebbi erdélyi turnéik szálláshelye is volt. Beszélgettünk, „felelsz vagy mersz”-eztünk és valamikor hazakeveredtünk…


Ebben a pillanatban 2012. 04. 04.-Szerda van. Most kelünk át a határon 17 óra 22 perckor. A blogot hazáig tervezem befejezni, azután otthon majd kibővítem. Na, neki is állok gyorsan.


7. nap: 2012. 03. 31.- Szombat- Végre eljött ez a nap is! Szabadnapot kaptunk, és nem tartunk egyetlen előadást sem. Mindenki elég fáradt, ezért megérdemeljük, hogy későn keljünk. Vagyis, a többiek, mert én most az Arnoldnak segítek reggelit készíteni, mégpedig tojásrántottát. Reggel alig bírtunk felkelni, de a közösség érdekében mégis rávettük magunkat. Miután az egész csapat elfogyasztotta a személyre szabott rántottáját, nekivágtunk az útnak, mégpedig egyenesen a Békás-szoros felé. Végre havas tájakat láthattunk, persze a szorosnál vettünk néhány szuvenírt. A Márió végre kapott egy hatalmas bicskát. A csapat egyik felével külön utakra indultunk a szorosnál, a Francival, Beával, és az Arnold, Márió idegenvezetésével. Miután mind a kilencen újra találkoztunk a tranzitnál, a Gyilkos- tó felé vettük az irányt. A tó még be volt fagyva és sűrű hótakaró borította a tájat. Nagyon élvezetes volt így megenni egy hatalmas gőzölgő kürtőskalácsot. Ezután a színház egy régi barátjánál, a Márti néninél ebédeltünk, Gyergyószentmiklóson. A napunkat egy otthoni kockajátékkal zártuk… kipihenten.


8. nap: 2012. 04. 01.- Vasárnap- Ma, csak egy előadásunk volt, este, ezért ma szintén nem kellett ébresztőórára kelnünk. A mai ebédet én vállaltam be. Bolognai spagettit készítettem, egy olyan nagy és finom adagot, hogy még este is azt ettük. A Bongyi pedig a konyhában kártyavárat épített, és ha véletlenül is megrezzent az asztal, a vár összedőlt, és a Bongyi majd meggyilkolt gondolataiban. Hát szóval így nagyon nagy kihívás volt ebédet készíteni. Délután kettő körül jóllakottan indultunk el Székelyudvarhelyre az esti Vásárit játszani. A hosszú út közben megálltunk Farkaslakán is, ahol megnézhettük a Tamási Áron Emlékházat. Igaz zárva volt, de kívülről is nagy élmény volt. Mire odaértünk Udvarhelyre, volt még pár óra szabadidőnk előadáskezdésig, így beültünk egyet kávézni, forró csokizni. De eljött az előadáskezdés időpontja is, mi pedig vártunk a jelre, hogy bevonuljunk a színpadra. De a Gábor csak nem jelzett, csak nem jelzett, és így eltelt fél óra. Kiderült, hogy a nem túl tökéletesen megszervezett előadásunkra, csak három ember volt hajlandó eljönni. Gondoltunk arra is, hogy kihagyjuk, de a Gábor rábeszélt minket, hogy azért mégis illene megtartani. A Dézsa kivétel mindegyiket megtartottuk. Nehéz, de nem volt lehetetlen megfogni ezt a kevés embert. Emelt fővel tértünk vissza Erdőszentgyörgyre.


9. nap: 2012. 04. 02.- Hétfő- A mai mondható a turné leghúzósabb napjának, mivel kilenc órától tizenöt óráig három Ágacskát játszottunk le, három különböző helyen, és mindig kipakoltunk, elpakoltunk, kipakoltunk, elpakoltunk… az élet körforgása. Makfalva, Gyulakuta, Kend. Ez volt a három település, ahol játszottunk. Miután hazaértünk a Szentgyörgyi menzán ebédeltünk. Mindenki pakolt, és takarította a szobáját. Én is ezt tettem, de közben egy jó másfél órát durmoltam is. Este viszonylag hamar lefeküdtünk. Mivel holnap lesz a nagy nap.


10. nap: 2012. 04. 03.- Kedd- Ma ki sem mozdultunk Erdőszentgyörgyről. Délelőtt az általános iskolában tartottunk rendkívüli órákat. Drámafoglalkozás keretében. Négy csoportra lettünk osztva. Gábor, Franci, Bea az elsősökkel, Roli és Dóra a másodikasokkal, a Márió és a Bongyi a harmadikasokkal, az Arnold és Sipi pedig a negyedikesekkel. Az első két csapat, még egész jól le tudta kötni a kicsiket, az idősebbeket viszont már sokkal nehezebb volt, és a tervezett feladatok feléig sem jutottunk. Viszont nagyon sokan megkedveltek a kicsik közül. Az egyik kislány ezt kérdezte tőlem: "Sipi, maga tényleg Magyarországról jött?" Nagyon érdekelte őket Magyarország. Meséltem is róla nekik. Majd miután eltelt a másfél óra, átmentünk a Kultúrotthonba, hogy felépítsük az előző nap már odakészített díszletet. Dugig megtelt a nézőtér, még a karzaton is ültek gyerekek. Szerencsére sikerült lekötni őket. Majd a végén, a tapsviharban, többen is integettek, és azt kiáltozták: "Sipi! Sipi!" A mi csoportunkból is voltak az előadáson. Nagyon jó érzés volt. Majd egy kis otthoni pakolás, pihenés után jött az esti Vásári előadás. Nem voltak olyan sokan, de többször is visszatapsoltak bennünket. Elbúcsúztunk a Magdi nénitől, meg a Szentgyörgyiektől, és visszatértünk a szállásunkra. Ma én mosogattam! Egy esti filmezés után éjfél körül feküdtünk le. Holnap indulunk!

12. nap: 2012. 04. 04.- Szerda- Hazaút. Négy órával a lefekvés után már keltünk, lezuhanyoztunk, utolsó simítások a szobákon, és végleg elhagytuk a szállásunkat. Beültünk a tranzitba, elhelyezkedtünk... mindenki fáradt volt, és álmos (kivéve a Rolit, mert ő volt a sofőr) azután az első pár percben már mindenki aludt (kivéve a Rolit). Két óra múlva mindannyian felkeltünk, és megálltunk egy erdőnél, egy picit kiszellőztetni a fejünket. Én elmentem sétálni, és gyönyörű tájakat láttam, meg csordogáló patakokat, meg ilyesmiket. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, és tíz perc múlva kiabáltak utánam, hogy: "Sipi! Indulunk!" És tényleg. Egy óra múlva elérkeztünk Szilágykrasznára, ahol egy kétnyelvű (román, magyar) iskolának a harmadik emeletén, a díszteremben tartottuk meg a turné utolsó előadását, egy Ágacskát. Rettentő pici volt a színpad, és viszonylag kis helyre zsúfoltak be kétszáz gyereket, szóval még meleg is volt. De az előadáson ez cseppet sem látszott meg. A lepakolás után a város önkormányzata hívott meg minket ebédre egy étteremben. Jóllakottan folytattuk utunkat a határ felé. Csak sajnos nem Magyarországra, hanem Brazíliába jutottunk. Ami annyit tesz, a poros, döcögős térképen nem jelölt út mentén düledező "házak" szabadon lófráló kismalacok, tyúkok, és a közepén egy hatalmas, kábeltévével ellátott kastély. Ami a vajda tulajdona. Egy korábbi faluban, egy kedves bácsi irányított minket errefele, és ő nevezte Brazíliának is. Szerencsére aszfaltos útra értünk, és kisebb, nagyobb nehézségek árán megtaláltuk a határátkelőt, és át is keltünk rajta. Ezután a Márió átvette a vezetést, és tíz óra körül megérkeztünk Celldömölkre. Megtörtént az utolsó kipakolás is, búcsút vettünk egymástól, majd mindenki ment a saját útján... haza...


Összegzés: Összesen 18 előadást játszottunk 2873 főnek. Ebből 13 Ágacska, 2678 főnek, és 5 Vásári, 195 főnek.


Köszönöm, hogy elolvastad az Útiblogot. (Igazából nincs ilyen szó, vagyis nem volt, mert most már van.) Remélem tetszett, és te is úgy érzed, hogy megérte elolvasni, mert én úgy érzem, hogy megérte megírnom. Így te is belepillanthatsz abba, hogy vajon milyen a színház életében egy rutin erdélyi turné.
A blog utolsó szavait otthon írom, és ezzel végleg lezárom az élménybeszámolómat. A nevem Sipos László, és 2012. 04. 05. van.
További Szép Életet!